Egy cikk hányatott sorsa

Korábban írtam róla, hogy online hipergráfszínezéssel foglalkozunk. Miután megszületett az eredmény, leírtuk, és beküldtük egy gyors bírálati eljárású laphoz. Sokáig ültek rajta, mire visszakaptuk a bírálatokat. Nem is olyan ritkán előfordul, hogy a bírálatok ellentmondásosak. Persze leginkább akkor történik ez meg, amikor szorít az idő. Nem az történt (amivel már szintén találkoztam), hogy ellentmondó javaslataik lettek volna a módosításra. Jelen esetben az történt, hogy a három bíráló egyike szerint nem érdekes, amit írtunk, más modell (amelyben ahelyett, hogy csak akkor látunk meg egy élet, amikor az utolsó csúcsa is megérkezik, az éleknek a nyomát, azaz trace-ét látjuk minden lépésben) vizsgálatát javasolja, valamint élesebb eredmények kiszámolását a meglévő modellben. A másik két bíráló szerint az eredmények érdekesek, publikálásra érdemesek. Mivel jobb helyeken akkor fogadják el a publikációt, ha minden bíráló egyöntetűen javasolja, lényegesebb változtatások nélkül, itt sem volt másként: javasolták, hogy az előbbi bíráló javaslatai alapján írjuk át a cikket, és küldjük be újra. Mivel szorított a pályázatban vállalt kötelezettségre vonatkozó határidő, még ennél a gyorsnak számító újságnál sem volt remény arra, hogy a revízió és a következő bírálati kör időre lezajlik, és ha még ebben szerencsénk lenne, nem volt semmi garancia, hogy el is fogadják eztán. Ebben az esetben még az sem lett volna elfogadható, ha újabb revízióra küldik a cikket, hiszen akkor kicsúszok a határidőből. Tehát azt a dilemmát, hogy átírjuk-e a kérésnek megfelelően és újra beküldjük, vagy benyújtjuk egy lényegesebben gyengébb újságba, ahol gyorsan elfogadják különösebb kötözködés nélkül, hamar eldöntöttük. Most várjuk a bírálatot, reméljük, hogy jól döntöttünk. Próbálunk kezdeni valamit az először említett bíráló javaslataival. [...] Időközben kiderült, hogy egy részt a bíráló által javasolt "talán érdekes" modellről kiderült egyrészt, hogy nem is egy modell, másrészt az, hogy ezek közül egyik sem ad általánosságban az alapmodellünktől lényegesen eltérő eredményt. Ennek kapcsán felmerült bennünk két kérdés: egyrészt van-e olyan speciális hipergráfosztály, amelyen mégis eltérő eredményt ad (szerintem nem), másrészt mi az advice complexity-je (erről korábban írtam) a problémának (ez több kérdést foglal magába). Gondolkodunk rajta. Talán dolgozunk is rajta. (Folyt. köv.)

Beszámoló a SWORDSról

Kétévente szokták megrendezni a SWORDS konferenciát. A konferencia általában szűk kör számára, jól körülhatárolt témák köré szerveződik, rendszerint helyi szereplőkkel, esetleg máshol kutató munkatársaikkal, társszerzőikkel. A betűszó a Szegedi workshop diszkrét struktúrákról címet takarja.

Az idei kétnapos színvonalas rendezvényen végig ott lehettem. A konferencia fő témája a diszkrét struktúrák. Leginkább algoritmikus problémák kerültek elő. Az előadásokat elsősorban tematikusan szervezték szekcióba, másodsorban kutatási intézmények szerint (pl. a budapesti előadók is egy szekcióba kerültek). Többek között optimalizálási problémák, kombinatorikus játékok, algoritmusok, extremális gráfelméleti kérdések voltak terítéken. Online és szemi-online algoritmusokról több szekció is szólt: transzport problémáról beszélt Dries Goossens, ütemezésről Hans Kellerer, Dósa György és Nysret Musliu, transzport problémáról Dries Goossens, valamint szó volt ládapakolásról is Kim-Manuel Klein valamint Rob van Stee előadásában, továbbá Tuza Zsolt a gráf-láda pakolásról beszélt, amely kidolgozásában az előadó, Bujtás Csilla, Dósda György és Imreh Csanád mellett én is részt vettem.

A konferencia egyrészt lehetőséget nyújtott a találkozásra azokkal a kutatókkal, akikkel van közös terültetünk, esetleg közös cikkünk (Dósa György, Imreh Csanád, Tuza Zsolt), viszont ritkán van lehetőségünk személyesen találkozni. Másrészt jó alkalom volt más neves kutatók megismerésére, akiket legfeljebb futólag ismerek, mert kutatási területük csak marginálisan találkozik az enyémmel, viszont területük elismert képviselői, itt leginkább a Rényi intézetből valamint külföldről érkezett előadókra gondolok.

Volt profitja is a konferenciának: a kutatási területemhez közelebbi előadásokból a friss eredményeket és újabb nyitott kérdéseket, más előadásokból hasznos technikákat, érdekes problémákat ismerhettem meg. Az egyik tág terület, a szemi-online algoritmusok témaköre csak marginálisan kapcsolódik kutatásomhoz, más technikákat igényel, viszont új nézőpontot visz a megközelítések közé, amely tágítja a lehetőségeket, új perspektívákat adva kutatásaimnak.

Újra lendületben

Vége a nyárnak és lement a szeptemberi oktatással kapcsolatos problémák rendezése és adminisztratív feladatok elvégzése (na jó, utóbbi nem igaz, ilyen mindig akad). Lehet végre kutatni! Most annyiban módosul a helyzet, hogy - amint a korábbi posztokból is kiderült - hallgató is bekapcsolódik a munkába. Ennek természetesen előnyei és hátrányai is vannak. Az irodalmazás, terület megismerése részéről lassabban megy, mint rutinos kutatók esetén, ez a folyamat elejét lassíthatja, viszont a helyzetnek a témavezető számára erős motiváló hatása van, hogy időben és kicsit alaposabban körüljárja a témát, átgondolja a lehetőségeket. Egyelőre az elején járunk, ő beleássa magát az irodalomba (választott témája az ütemezés), én keresem az alkalmas témát. Egyelőre Sgall alapcikke, Imreh és Noga Scheduling with machine cost, valamint Bartal et al. Multiprocessor Scheduling with Rejection c. cikke alapján indulunk el. Remélhetőleg hamarosan már előrelépésekről számolok be.

Hogyan írjunk szakdolgozatot/diplomamunkát?

Ebben a posztban szeretnék segítséget nyújtani azoknak, akik szakdolgozatot vagy diplomamunkát szeretnének írni online algoritmusok témakörében, de igyekszem gyakorlati tanácsokat adni minden leendő szakdolgozatírónak is. Dolgozatot írni sokféleképpen lehet. Itt egy megközelítést mutatok, de nem állítom, hogy ez az egyetlen üdvözítő módszer. Szedjük pontokba a folyamat fázisait.

1. Irodalmazás. Ezt szinte sosem ússzuk meg, hiszen a munkának valami újat kell tartalmaznia, nem csak a tanultak összefoglalását vagy közvetlen alkalmazását. Algoritmusokhoz általában hasznos könyveket szerkesztett Iványi Antal Informatikai algoritmusok címmel (I. és II. is elérhető online), online algoritmusokhoz a második köteten felül Dósa György és Imreh Csanád Online algoritmusok elektronikus jegyzete hasznos kiindulási alap. Ha sikerül szimpatikus témát választani, akkor annak megfelelő szakirodalmat lehet tovább keresni, ezt általában már angol nyelvű szakcikkek formájában. Hasznos tanács lehet, - saját hibámból okulva írom - hogy ha az irodalomban látok valamit, amit fel szeretnék használni, akkor ne csak az adott dolgot jegyzeteljem ki, hanem hogy pontosan hol találtam, nem csak a visszakereshetőség miatt, hanem azért is, mert a dolgozat formai követelményei között szerepel, hogy a hivatkozások korrektek legyenek.
2. Munkaterv. Ez nem szükséges része a dolgozatnak, inkább ez is tanács, bár a saját diplomamunkázóimtól el szoktam várni az elkészítését az első féléves kurzus teljesítéséhez. Ha körvonalazódik a téma és kialakul az elképzelés a dolgozat jellegét illetően, akkor érdemes egy tervet készíteni, például egy vázlat formájában, ami akár a dolgozat tartalomjegyzéke is lehet majd, hogy keretet adjunk a munkának, ne legyen terjedelmes, ne folyjon szét, ne számoljunk/írjunk csak úgy a vakvilágba. Ha van egy viszonylag pontos elképzelésünk, ami a tervben manifesztálódik, akkor kisebb eséllyel futunk felesleges köröket, és csökkenthetjük a redundanciát is munkánkban.
3. Dolgozatírás előtti munka a dolgozat jellegétől függő lehet: ha összefoglaló munkát írunk, akkor irodalmazás után, esetleg már közben rögtön megkezdődik a munka formába öntése, míg ha számolunk (vagy géppel számoltatunk) valamit, akkor nem feltétlenül hasznos, ha rögtön elkezdjük leírni. Mindig az adott munka tükrében mérlegeljük, mikor érdemes belefogni dolgozat írásának. Hasznos tanács lehet, hogy ne fogjunk az írásba túl korán, amíg csak részeredményeink vannak, mert előfordulhat, hogy sokszor átírjuk/átszerkesztjük a dolgozatot, felesleges pluszmunkát generálva magunknak (és a témavezetőnek). Persze túl későn se, mert lemaradunk a beadási határidőről... 
4. A dolgozat írása. Újra egy elkerülhetetlen fázishoz értünk. Ha követtük a fenti menetrendet, akkor a munkaterv adta vázlatot kell tartalommal kitölteni a munkánk eredménye alapján. Matematikai dolgozatot LaTeX-ben célszerű írni, magyar nyelvű rövid segédanyag is elérhető hozzá.
   Hasznos tanácsok:
   - A dolgozat legyen jól tagolt, áttekinthető, ne folyjon össze a sok szöveg. Ez elérhető megfelelő fejezetekre és bekezdésekre való bontásokkal, felsorolások, táblázatok és ábrák beszúrásával (ezek megfelelő használata igen mutatóssá teheti a dolgozatot), nagyobb/fontosabb képletek kiemelésével. Vigyázat: nagyobb táblázatok/ábrák mellékletbe teendők a szövegbe ágyazás helyett!
   - Ábrák készítéséhez célszerű tikz csomagot vagy olyan programot használni (xfig, gnuplot), amelyek támogatnak LaTeX módot, mert az ilyen módon beillesztett képekben lévő szöveg mérete, karaktertípusa nem fog eltérni a sima szövegétől.
   - Érdemes követni a szokásos bevezetés-tárgyalás-befejezés felépítést. A megfelelő arányok eltalálása első dolgozat írásánál nem könnyű, a témavezető segítségét lehet kérni. Tipikus hiba a túl hosszú felvezetés, korábbi eredmények, felvezetés túl hosszú tárgyalása a lényegi témához képest. Másik tipikus hiba (természetesen nem az előzővel azonos dolgozatban) a túl rövid bevezetés, a téma ismertetésének, fogalmak definiálásának túl rövid volta vagy hiánya. Nézegessünk (de ne másoljunk) hasonló témájú szakdolgozatokat, diplomamunkákat, lehetőleg jeles minősítésűeket!
   - Kerüljük a személyes vonatkozású mozzanatokat, mint pl. a kutatással kapcsolatos nehézségeinkre való panaszkodást, és a nagyobb kitérőket is (pl. csak lazán kapcsolódó eredmények ismertetése, aminek a fő témához kevés köze van). Azért persze nem kell szürke és száraz dolgozatot írni, hosszabb magyarázat, szemléltetés, sőt, még egy kis humor is belefér ;)
   - A dolgozatból derüljön ki, melyek a saját eredményeink, és melyek másoké. A fentebb említett hivatkozások a szakirodalomban látható módon legyenek megadva, példaként a tézisfüzetem és az egyik diplomamunkám hozom fel.
5. Nyomtatás, köttetés. Gyakran késésben történik, és valamit Murphy is alkot közben. Ne idegeskedjünk! ;)

További tanácsok itt találhatók.

Írassunk diplomamunkát!

A kutatói munkának fontos része az utánpótlás biztosítása. Ez a szakdolgozattal/diplomamunkával/TDK-val kezdődik, PhD-vel folytatódik, és szerencsés esetben még a nyugdíjjal sem ér véget. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy újra együtt dolgozhatok egy hallgatóval a diplomamunkáján. Ez kezdetben nekem több munkát jelent, később pedig egyre inkább a hallgató önálló munkája veszi át a hatalmat, én pedig jó esetben nézhetem ölbe tett kézzel, ahogy a munka alakul :) Ez persze nem teljesen így van, főleg egy TDK/PhD esetén, a témavezetőnek mindig van feladata, terelgetni a munkát a megfelelő irányba, de egy kisebb dolgozatra igaz lehet.
Mi jelenti itt a témavezető felelősségét és feladatát? A felelősség ott van, hogy a tapasztalatát felhasználva olyan témát adjon, ami az adott szinten teljesíthető, viszont kihívást is jelent és megfelelő képesség és befektetett energia esetén színvonalas eredmény születhet. Tudni kell, milyen téma alkalmas szakdolgozati témának, milyen téma PhD-nek. Ehhez össze kell gyűjteni az adott témához kapcsolódó alapvető irodalmat úgy, hogy az alapján megfelelő képet kaphasson a témavezetettje a területről, de ne árassza el feleslegesen sok olvasmánnyal. Meg kell találni a megfelelő témavezető/hallgató munka arányt, meg kell ismerni a hallgatót annyira, hogy lássa, mennyi segítségre, iránymutatásra van szüksége, mennyire képes önálló munkára, és úgy irányítani a folyamatot, hogy azért a munka nagy részét mégse a témavezető végezze el. Minél több gondolkodást igénylő feladatot tűzünk ki, ez annál nehezebb... Persze könnyebb a helyzet, ha korábbi munka folytatódik, azaz a hallgató, aki a diplomamunkáját készül írni, korábban az adott témában az adott témavezetőnél írt szakdolgozatot, vagy TDK-zott, aki a PhD tanulmányait kezdni, hiszen az ismerkedésen túl vannak a felek, és nem akkor kezdik nézegetni a témát sem. Mi most találkoztunk először (leszámítva egy kurzust, ahol tanítottam), és még az irodalmazás fázisában tartunk, vagyis még ott sem, ki kellene választani a témát, ami tetszik, hogy irodalmat adhassak, mert nem szeretnék túl sokat adni elsőre. Így nem is tudom még, mi lesz a konkrét téma, közben alakul majd, illetve ebben a fázisban azt sem tudom, mennyi témavezetői támogatásra lesz majd szüksége a hallgatónak.
Később, amikor a konkrét munka elkezdődik, akkor eleinte jobban irányítani kell, esetleg ötleteket adni a számoláshoz, gyakran ellenőrizve azt, később az ellenőrzés kerül majd túlsúlyba a feladataim közül szerencsés esetben. Ha sikerül érdekes eredményt kihozni, - ami szintén a témavezető felelőssége, - akkor TDK dolgozat, ha nem megfelelő félévben vagyunk*, akkor esetleg cikk születik belőle (előbbi esetben sincs kizárva ennek lehetősége, sőt), ami megalapozhatja a későbbi PhD-t. Munkára fel!

* OTDK kétévente van, mindig tavaszi félévben. Abban a tanévben, amikor OTDK van, a helyi TDK-t őszi félévben rendezik meg, egyébként a tavasziban. Ha végzős hallgató kezd el dolgozni valamin olyan évben, amikor OTDK van, akkor nincs esélye még helyi fordulóra sem. Ez az év ilyen, és mi is így jártunk...

(Szerző)társasan szép az élet

Dolgozunk. Többször használtam többes számot, és ez esetemben nem királyi. Könnyebben tudok dolgozni másokkal. Persze nem mindegy, kivel, az összehangolt munkához meg kell találni a számunkra megfelelő partner(eke)t. Nem mindenkire, de sokakra igaz ez: egyedül nehezebben megy. Ismerek olyat is, aki egyedül is rendkívül termékeny kutatási szempontból, de ő kisebbségben van az ismerőseim között e tekintetben.
Tehát gyorsabban megy a munka, ha megosztjuk. Általában. Most éppen hátráltat, hogy nem egyedül csinálom (bár csinálhatnám, semmi nem tart vissza, próbálkozok is), mivel időnként nem árt megkonzultálni a tények állását, és így nyáron, főleg klímaszünetben ezt nehézkes összehozni. De általában erősen motivál, hogy én is hozzátegyek, haladjak, mit szól a másik, ne mondjam már neki, hogy ötletem sincs, megakadtam.

Hogy kezdődik ez? PhD hallgatóknál általában a témavezetővel, ideálisabb esetben a témavezető más témavezetettjeivel is kezdünk együtt dolgozni (azért ideálisabb, mert szimmetrikusabb a viszony velük). Aztán megismerkedünk a témavezetőnk más társszerzőivel, szerencsés esetben velük is elkezdünk dolgozni, konferenciákra járunk, ott ismerkedünk, és számos más lehetőség is megnyílik idővel. Matematikában ideálisan 2-4 (esetleg 5) ember szokott tudni jól együtt dolgozni, egyedül sokaknak lassan megy, több ember munkáját pedig nehézkesebb összehangolni (már 2 esetén sem egyszerű, a kutatók számának növelésével egyre nehezedik, itt nem kísérleteket végzünk, ahol ki lehet osztani a jól körülírt részfeladatokat, bár ilyesmi is előfordulhat, ha esetekre bontható az adott kutatás kérdése). Időnként előfordul, hogy több szerzős cikk jelenik meg, ilyet pl. extrém esetben egy konferencián összejött társaság dobja össze és egyikük leírja, de találkoztam olyannal is, hogy közel ugyanabban az időben több szerzőtársaság hozta ki ugyanazt az eredményt, és végül közösen írták le.

De én most itthon ülök és a újabb problémával próbálok foglalkozni, de nem motivál, hogy a szerzőtársamat nehezen érem el. a szakirodalmat már elkezdtük együtt átnézni, már a problémát is kitűztük. Máskor volt olyan is, hogy villámgyorsan, napok alatt volt eredmény, amikor intenzíven dolgoztunk (más munkatársammal pedig évekig elbeszélünk egymás mellett, mert valahogy nem sikerült megtalálni a közös nyelvet, csak mostanában kezdem végre érteni, miről beszél). Megosztottuk a feladatokat, egymás eredményeit vittük előre vagy éppen cáfoltuk meg, mindenki azt a részt vállalta, amiben jó, ez nagyon gördülékenyen tud menni egy összekovácsolódott csapatban. Persze nem nyáron. Most hetekig nincs alkalmunk találkozni, így van időm töprengeni a feladaton. El-elmerengek rajta időnként, de kicsúszik a kezeim közül, mint egy nyálkás hal, pedig érdekes, nem túl nehéznek tűnő probléma. Amiből esetleg még PhD-téma is születhet. Csak meg kéne szülni valakinek...

Kikacsintás

Eddig, mint a második posztban írtam, leginkább az online problémák elutasításos változatával foglalkoztam. Most felkeltette az érdeklődésemet az ún. advice complexity (nem ismerek rá magyar kifejezést). A fogalom a bonyolultságelméletből jön, az érdekli a kutatókat, hogy adott bonyolultsági osztályba mely problémák esnek ha kaphatnak plusz biteket, és mennyit az input hosszának függvényében (akinek ez zavaros, nézze meg a linket). Az online algoritmusokba is beemelhetjük a advice string fogalmát és megfogalmazhatunk olyan kérdéseket, hogy mennyi advice bit szükséges, hogy az online algoritmus elérje az optimális költséget, vagy adott c-re c-versenyképességet érjünk el. Approximációs sémákat is megfogalmaznak: tetszőleges ε esetén 1+ε versenyképességre törekednek minél kevesebb advice bit felhasználásával.
A modell önmagában is érdekes, bár sok kérdést már megoldottak benne (k-szerverre, ládapakolásra, ütemezésre, gráfszínezésre, stb., bár még bőven hagytak nyitva is), de ha kombináljuk meglévőekkel (pl. az elutasításos modellel), akkor lehetőségek széles skálájával találjuk szembe magunkat. Még mi sem tudjuk, hol kezdjük, ez a bőség zavara :)