Dolgozunk. Többször használtam többes számot, és ez esetemben nem királyi. Könnyebben tudok dolgozni másokkal. Persze nem mindegy, kivel, az összehangolt munkához meg kell találni a számunkra megfelelő partner(eke)t. Nem mindenkire, de sokakra igaz ez: egyedül nehezebben megy. Ismerek olyat is, aki egyedül is rendkívül termékeny kutatási szempontból, de ő kisebbségben van az ismerőseim között e tekintetben.
Tehát gyorsabban megy a munka, ha megosztjuk. Általában. Most éppen hátráltat, hogy nem egyedül csinálom (bár csinálhatnám, semmi nem tart vissza, próbálkozok is), mivel időnként nem árt megkonzultálni a tények állását, és így nyáron, főleg klímaszünetben ezt nehézkes összehozni. De általában erősen motivál, hogy én is hozzátegyek, haladjak, mit szól a másik, ne mondjam már neki, hogy ötletem sincs, megakadtam.
Hogy kezdődik ez? PhD hallgatóknál általában a témavezetővel, ideálisabb esetben a témavezető más témavezetettjeivel is kezdünk együtt dolgozni (azért ideálisabb, mert szimmetrikusabb a viszony velük). Aztán megismerkedünk a témavezetőnk más társszerzőivel, szerencsés esetben velük is elkezdünk dolgozni, konferenciákra járunk, ott ismerkedünk, és számos más lehetőség is megnyílik idővel. Matematikában ideálisan 2-4 (esetleg 5) ember szokott tudni jól együtt dolgozni, egyedül sokaknak lassan megy, több ember munkáját pedig nehézkesebb összehangolni (már 2 esetén sem egyszerű, a kutatók számának növelésével egyre nehezedik, itt nem kísérleteket végzünk, ahol ki lehet osztani a jól körülírt részfeladatokat, bár ilyesmi is előfordulhat, ha esetekre bontható az adott kutatás kérdése). Időnként előfordul, hogy több szerzős cikk jelenik meg, ilyet pl. extrém esetben egy konferencián összejött társaság dobja össze és egyikük leírja, de találkoztam olyannal is, hogy közel ugyanabban az időben több szerzőtársaság hozta ki ugyanazt az eredményt, és végül közösen írták le.
De én most itthon ülök és a újabb problémával próbálok foglalkozni, de nem motivál, hogy a szerzőtársamat nehezen érem el. a szakirodalmat már elkezdtük együtt átnézni, már a problémát is kitűztük. Máskor volt olyan is, hogy villámgyorsan, napok alatt volt eredmény, amikor intenzíven dolgoztunk (más munkatársammal pedig évekig elbeszélünk egymás mellett, mert valahogy nem sikerült megtalálni a közös nyelvet, csak mostanában kezdem végre érteni, miről beszél). Megosztottuk a feladatokat, egymás eredményeit vittük előre vagy éppen cáfoltuk meg, mindenki azt a részt vállalta, amiben jó, ez nagyon gördülékenyen tud menni egy összekovácsolódott csapatban. Persze nem nyáron. Most hetekig nincs alkalmunk találkozni, így van időm töprengeni a feladaton. El-elmerengek rajta időnként, de kicsúszik a kezeim közül, mint egy nyálkás hal, pedig érdekes, nem túl nehéznek tűnő probléma. Amiből esetleg még PhD-téma is születhet. Csak meg kéne szülni valakinek...
