Azt ígértem, a következő poszt arról szól, hogyan állunk neki egy olyan típusú problémának, mint amilyenről az előző bejegyzésben volt szó. Időközben adminisztrációs feladatok jöttek, azokkal kellett foglalkoznom, így mivel manapság már ez is része a kutatómunkának, meg kell emlékeznem erről is, az ígéret pedig egy poszttal tovább csúszik (de időben remélhetőleg nem sokat).
Mostanában a kutatások finanszírozása pályázatokon keresztül valósul meg, ezek egy jelentős része európai uniós pénz. Az ilyen pályázatoknak egyre szövevényesebb bürokratikus háttere van, amely egyre több adminisztrációval jár, ami sajnos épp a hasznos kutatástól veszi el az időt. Kutatási terveket és beszámolókat kell írni, utazáskor, eszközbeszerzéskor, stb. minden szóbajövő költségről megfelelő formájú igazolásokat felmutatni. Aki gyakran pályázik, az persze ezekben jártas lesz és egyre kevesebb időt vesz igénybe (ez igaz a kutatással kapcsolatos más tevékenységekre is, pl. szakirodalmazás), feltéve, hogy nem bonyolítják tovább az így is terjedelmes adminisztrációt.
