Egy cikk hányatott sorsa

Korábban írtam róla, hogy online hipergráfszínezéssel foglalkozunk. Miután megszületett az eredmény, leírtuk, és beküldtük egy gyors bírálati eljárású laphoz. Sokáig ültek rajta, mire visszakaptuk a bírálatokat. Nem is olyan ritkán előfordul, hogy a bírálatok ellentmondásosak. Persze leginkább akkor történik ez meg, amikor szorít az idő. Nem az történt (amivel már szintén találkoztam), hogy ellentmondó javaslataik lettek volna a módosításra. Jelen esetben az történt, hogy a három bíráló egyike szerint nem érdekes, amit írtunk, más modell (amelyben ahelyett, hogy csak akkor látunk meg egy élet, amikor az utolsó csúcsa is megérkezik, az éleknek a nyomát, azaz trace-ét látjuk minden lépésben) vizsgálatát javasolja, valamint élesebb eredmények kiszámolását a meglévő modellben. A másik két bíráló szerint az eredmények érdekesek, publikálásra érdemesek. Mivel jobb helyeken akkor fogadják el a publikációt, ha minden bíráló egyöntetűen javasolja, lényegesebb változtatások nélkül, itt sem volt másként: javasolták, hogy az előbbi bíráló javaslatai alapján írjuk át a cikket, és küldjük be újra. Mivel szorított a pályázatban vállalt kötelezettségre vonatkozó határidő, még ennél a gyorsnak számító újságnál sem volt remény arra, hogy a revízió és a következő bírálati kör időre lezajlik, és ha még ebben szerencsénk lenne, nem volt semmi garancia, hogy el is fogadják eztán. Ebben az esetben még az sem lett volna elfogadható, ha újabb revízióra küldik a cikket, hiszen akkor kicsúszok a határidőből. Tehát azt a dilemmát, hogy átírjuk-e a kérésnek megfelelően és újra beküldjük, vagy benyújtjuk egy lényegesebben gyengébb újságba, ahol gyorsan elfogadják különösebb kötözködés nélkül, hamar eldöntöttük. Most várjuk a bírálatot, reméljük, hogy jól döntöttünk. Próbálunk kezdeni valamit az először említett bíráló javaslataival. [...] Időközben kiderült, hogy egy részt a bíráló által javasolt "talán érdekes" modellről kiderült egyrészt, hogy nem is egy modell, másrészt az, hogy ezek közül egyik sem ad általánosságban az alapmodellünktől lényegesen eltérő eredményt. Ennek kapcsán felmerült bennünk két kérdés: egyrészt van-e olyan speciális hipergráfosztály, amelyen mégis eltérő eredményt ad (szerintem nem), másrészt mi az advice complexity-je (erről korábban írtam) a problémának (ez több kérdést foglal magába). Gondolkodunk rajta. Talán dolgozunk is rajta. (Folyt. köv.)

Beszámoló a SWORDSról

Kétévente szokták megrendezni a SWORDS konferenciát. A konferencia általában szűk kör számára, jól körülhatárolt témák köré szerveződik, rendszerint helyi szereplőkkel, esetleg máshol kutató munkatársaikkal, társszerzőikkel. A betűszó a Szegedi workshop diszkrét struktúrákról címet takarja.

Az idei kétnapos színvonalas rendezvényen végig ott lehettem. A konferencia fő témája a diszkrét struktúrák. Leginkább algoritmikus problémák kerültek elő. Az előadásokat elsősorban tematikusan szervezték szekcióba, másodsorban kutatási intézmények szerint (pl. a budapesti előadók is egy szekcióba kerültek). Többek között optimalizálási problémák, kombinatorikus játékok, algoritmusok, extremális gráfelméleti kérdések voltak terítéken. Online és szemi-online algoritmusokról több szekció is szólt: transzport problémáról beszélt Dries Goossens, ütemezésről Hans Kellerer, Dósa György és Nysret Musliu, transzport problémáról Dries Goossens, valamint szó volt ládapakolásról is Kim-Manuel Klein valamint Rob van Stee előadásában, továbbá Tuza Zsolt a gráf-láda pakolásról beszélt, amely kidolgozásában az előadó, Bujtás Csilla, Dósda György és Imreh Csanád mellett én is részt vettem.

A konferencia egyrészt lehetőséget nyújtott a találkozásra azokkal a kutatókkal, akikkel van közös terültetünk, esetleg közös cikkünk (Dósa György, Imreh Csanád, Tuza Zsolt), viszont ritkán van lehetőségünk személyesen találkozni. Másrészt jó alkalom volt más neves kutatók megismerésére, akiket legfeljebb futólag ismerek, mert kutatási területük csak marginálisan találkozik az enyémmel, viszont területük elismert képviselői, itt leginkább a Rényi intézetből valamint külföldről érkezett előadókra gondolok.

Volt profitja is a konferenciának: a kutatási területemhez közelebbi előadásokból a friss eredményeket és újabb nyitott kérdéseket, más előadásokból hasznos technikákat, érdekes problémákat ismerhettem meg. Az egyik tág terület, a szemi-online algoritmusok témaköre csak marginálisan kapcsolódik kutatásomhoz, más technikákat igényel, viszont új nézőpontot visz a megközelítések közé, amely tágítja a lehetőségeket, új perspektívákat adva kutatásaimnak.