Beszámoló egy konferenciáról

Megint egy kis kitérő a nyitott problémák folytatása előtt (hamarosan az is elkövetkezik). A Szegedi Tudományegyetem Bolyai Intézete júliusban konferenciát szervezett Krámli András 70. születésnapjának tiszteletére, erről szeretnék most egy rövid összefoglalót írni.

De előtte essen pár szó általában a konferenciákról. Az általam eddig látott szakmai konferenciákat két kategóriába sorolnám: az egyik szűkebb témájú, kifejezetten azon a szakterületen jártas kutatóknak szól, és a terület legfrissebb eredményeit igyekszik bemutatni. Ez azért hasznos, mert témánk legaktuálisabb eredményei tekintetében folyamatosan képben lehetünk. Ilyen konferenciákat szoktunk gyakrabban látogatni, saját friss eredményeinket is ilyeneken osztjuk meg kutatótársainkkal. A másik kategória, amelybe a fent említett is tartozik, általában tágabb területeket ölel fel, nem feltétlenül ismeretlen új eredményeket ismertet, hanem sokszor egy-egy témakört jobban átfogó, nem csak a szűk szakterülettel foglalkozó kutatóknak szóló előadások hangzanak el. Miért lehet hasznos egy ilyen konferencia? Hiszen a szakterület művelői nem biztos, hogy sok újat hallanak, akik más témákkal foglalkoznak, azok számára nem biztos, hogy érdekesek lehetnek az ott elhangzottak. Legalábbis első pillanatban ezt gondolhatjuk. Mégis érdemes időnként ilyen konferenciákon is részt venni. Ha a szakterületünkön belüli a téma, akkor hallhatunk olyan előadásokat, amelyek jól összefoglalják, esetleg más szemszögből tálalják az esetleg már általunk ismert eredményeket (amikbe azért keveredhetnek újak is), ha más területen dolgozunk, akkor is tanulhatunk érdekes, hasznos módszereket, technikákat, amelyekkel megújíthatjuk saját kutatási területünket, esetleg rég parlagon fekvő problémákat más szemszögből tudunk megközelíteni ezáltal. És nem utolsó sorban a konferenciák a kapcsolatépítésről is szólnak, ezeken (főként a második típusú) a konferenciákon megismerhetünk olyan kutatókat is, akik nem szorosan a mi témánkkal foglalkozik, mégis érdemes lehet vele együtt dolgozni.

Ezek után lássuk a júliusi konferencia tanulságait. A konferencia angol nyelvű (mint a legtöbb szakmai konferencia, ahol nem csak magyar résztvevők vannak) és sztochasztikus témájú volt, amely nem áll túl közel az algoritmikus és kombinatorikus témákhoz, amelyekkel foglalkozom, de nem is teljesen idegen, hiszen az algoritmusok és a kombinatorika területén belül lépten-nyomon beleütközhetünk a véletlen fogalmába, és ekkor nagyon hasznosak lehetnek a sztochasztikus területeken kidolgozott módszerek.

A konferencia előadói Krámli András témavezetője (Yakov Grigorevich Sinai, aki kétségtelenül figyelemfelkelő és érdekes előadást tartott), kollégái és tanítványai voltak, előadásaik olyan témák köré csoportosultak, amelyek jelentősek András munkásságában, illetve közös munkájukban. Az előadások sokszínűsége jellemző az ilyen konferenciákra, így nem tudok, és nem is szeretnék minden témára kitérni. Nem célom absztraktokat sem felsorolni az előadásokról, inkább azt veszem sorra, mit profitáltam a prezentációkból, a teljesség igénye nélkül. Természetesen nem várható, hogy minden előadás hasznos legyen a konkrét kutatási témám szempontjából, viszont a látókörömet tágítják, ez mindenképp előnyömre válhat. Az elhangzott előadások témái közül több is kombinatorikai jellegű, ilyenek voltak például a perkolációval (nagy véletlen gráfok összefüggő részgráfjait vizsgáló terület) foglalkozók (Pete Gábor és Balogh József prezentációi). Ezek kombinatorikai szempontból érdekes előadások, viszont a téma jellegénél fogva a technikák kissé távol állnak az online algoritmusok témakörében alkalmazottaktól. A kevésbé kombinatorikai jellegű témákról még inkább gondolhatnánk ezt, de nem feltétlen van így: ha véletlen modellt tekintünk (ahol az online algoritmus véletlen döntéseket is hozhat), akkor igen hasznosak lehetnek a sztochasztikában (pl. véletlen folyamatok vizsgálatában) alkalmazott módszerek.

Talán a számomra leghasznosabb előadások Erdős Lászlóé és Tóth Bálinté voltak. Előbbi véletlen mátrixok sajátértékeiről szólt. A véletlen mátrixok vizsgálata fontos eszköze a kombinatorikának, sajátértékeinek vizsgálata kétségtelenül hasznos technika, amelybe bepillantást engedett ez az előadás. Mátrixokról - bár egészen más megközelítésben - beszélt Bolla Marianna is, az ő előadásában is fellelhetőek voltak a kombinatorikában jól használható eszközök.
Tóth Bálint divergenciamentes környezetben vett véletlen sétákról beszélt. Az előadáson ismertetett technikák természetesen nem közvetlenül alkalmazhatóak az online algoritmusok témakörében, megfelelő módosításokat kell eszközölni, hogy átültethessük oda, csak meg kell találni az analógiát a két problémakör között és a módját, hogy a véletlen séta "lépéseit" hogyan fordítsuk át az algoritmus lépéseivé.
Talán hasznos lehet még Szepesvári Csaba előadása, amely az "online-to-con fidence-set conversion" nevű, bizonyos típusú online tanuló algoritmusok vizsgálatában alkalmazható technikáról szólt, bár közvetlen alkalmazhatóságát még nem látom az általam vizsgált kérdésekben, de a jövőben ez változhat.